Abaújalpár község Borsod-Abaúj-Zemplén megye “első” települése és a legrégibb magyarországi települések egyike.

Első írásos említése Alpár néven 1330-ból való. Kezdetben a község az Aba nemzetségé, majd az Alpáry család birtoka volt. Földes- ura Alpáry Sámuel, aki az 1551-1565-ős nemesi felkelés vezéreként lett ismert. A község mai nevét 1905-ben kapta. A falu a XV-XVI. század török hódoltsága alatt elpusztult. A XVII. században a husziták laktak ás Ők építették a gótikus stílusú templomot, mely azóta is köz égünk büszkesége a freskóival és kazettás mennyezetével. A XVI században református magyarokkal települ újra.A községet törpe és kisbirtokos családok, az Őket szolgáló parasztság ás gazdasági cselédség lakta.

Említésre méltó családok a Bernáth, Andrássy, Nagy, Papp, Patay, Kapy családok voltak. Az általuk lakott kúriák és hozzátartozó kertek, parkok még szebbé tették az amúgy is rendkívül szép fekvésű kis hegyi falut.A háborút követő években ezen családokat internálták, a birtokok szétosztásra kerültek. A jellegzetes, szép épületek a mezőgazdasági szövetkezet istállóivá, terményraktáraivá, jobb esetben irodáivá váltak és az évek során tönkre mentek, lepusztultak, eltűntek. 1947-től létrejöttek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a lakosság megélhetését a mezőgazdasági munka és az állattenyésztés biztosította. A falu határa kiváló bortermő hely volt.A településhez tartozik az Aranyosi völgy, ahol egykor kőbányászat folyt. Ma kedvelt kirándulóhely és az 1950-es évekig gyógyfürdő működött.Egykori Abaúj – Torna vármegyéhez tartozott a Zemplén hegység nyugati lábánál fekvő pici falu.Külterületének kétharmadát erdő borítja, a fennmaradó részét szántók foglalják el. Külterülete 826 ha, belterülete 22 ha. Közel fekszik a természeti védett értékeket képviselő abaújszántói Sátor hegyhez ás a boldogkőújfalui kőtengerhez, mely vulkanikus képződmény.